Nem túl szerencsés ötlet egy cica közelében madarat repülni tanítani...

A jelenet egyszerre durva és lenyűgöző. Egyrészt nem valószínű, hogy szegény madárnak sok esélye lenne egy macska karmai közt, azaz a természetben bizony igen kevésen múlhat élet és halál. Másrészt elgondolkodtató, a házhoz szoktatott macskák ragadozóösztöne még mindig milyen kiválóan működik. Nyilván eleve nem volt nagy ötlet egy cica előtt madarat reptetni, de tény, a macska is lesben állt, kivárt, és a tökéletes pillanatban a tökéletes módon támadt. Nem ment oda ugrálni korábban, hogy észbe kapjon az ember, hanem akkor csapott le, amikor védtelen volt a préda...

Egy argentin focimeccsre szökött be egy kiskutya, aki olyan ügyesen terelgette a labdát, hogy nem csak a játékosok, a nézők, de a kommentátorok szívét is egyből megnyerte. Még meg is interjúvolták!

Az embernek persze az jut az eszébe, hogy az eb nagyobb lelkesedéssel kergeti a labdát, mint néhány játékos a magyar bajnokságban, de hát ő még tényleg szívvel-lélekkel játszik...

Így örül egy csapatnyi nagy mozgásigényű vadászkutya, amikor gazdájukkal a park felé kanyarodnak, ahol boldogan rohangászhatnak...

A lőfegyverekkel az a gond, hogy nem csak másra jelentenek veszélyt, a gyakorlatlan használót is érhetik kellemetlen meglepetések.

Egy szupermarket kedvenc macskájának állítottak szobrot.

Azt hiszem, a cicák lassan átveszik az uralmat felettünk. Most már bálványozzuk is őket: egy újabb szoborra dobtak össze több ezer dollárt az emberek.

Brutus Wales-ben élt, ugrásnyira egy helyi szupermarkettől. Minden nap elsétált a boltba, ücsörgött itt-ott, nézegette a vásárlókat, ellenőrizte a kínálatot és persze begyűjtötte a simogatásokat.

Amikor szegény elhalálozott, nem csak a vásárlók, de a bolt dolgozói is megkönnyezték. Az áruház vezetője pedig, amikor elkészült a szobor, tudta jól, remek helye lesz a boltban, és itt aztán mindenki felidézheti kedves emlékeit vele kapcsolatban.