Nem semmi, ahogy ez a lány a kútba hajolva énekli a Halleluját!

Megszokhattuk, hogy az emberek egy része lelkesen produkálja magát, pedig nagyon nem kéne. Az erőltetett humorizálás, vagy a gátlástalan ordibálás egy ilyen kútba időnként ilyen fárasztó. Aztán jön néha egy pillanat, amikor megáll a levegő, mert érezzük, hogy valami tényleg vagány történik.

S tudom én, hogy megrendezett akció is lehetett, mint a "spontán" zongorakoncertek a reptereken, amik bejárták a világot, de attól még jó ilyesmit is látni. Utána meg jön a folytatás, minden reptérre zongora kerül, s mindenhol akad egy önjelölt művész, aki elkezd össze-vissza klimpírozni. Szóval becsüljük meg a szép pillanatokat, mert azokból van kevesebb...